(a nem működő tőke hatékonysága) - az előállított vagy értékesített termékek HÉA és jövedéki adók levonása utáni bekerülési értékének az állóeszközök átlagos éves költségéhez viszonyított arányával egyenlő együttható.
A FinEkAnalysis programban az Üzleti tevékenység elemzés blokkjában tőkemegtérülésként számítják ki.
Megmutatja, hogy mekkora a megtérülése az egyes befektetett eszközökbe fektetett rubeleknek, mi az eredménye ennek a befektetésnek.
Az együttható kiszámításának általános képlete:
Számítási képlet a régi mérlegadatok alapján:
| K f = | p.010 |
| 0,5*(120 n sor + 120 k sor) |
ahol a 010. sor az eredménykimutatás sora (2. sz. formanyomtatvány), a 120. sor n és a 120. sor a mérleg (1. sz. formanyomtatvány) sora a beszámolási időszak elején és végén.
Számítási képlet az új mérleg alapján:
A tőketermelékenység az állóeszközök működési szintjét és hatását tükröző mutató. A mutató értéke az iparág jellemzőitől, az infláció mértékétől és az állóeszközök átértékelésétől függ.
Hasznos volt az oldal?
(a nem működő tőke hatékonysága) - az előállított vagy értékesített termékek HÉA és jövedéki adók levonása utáni bekerülési értékének az állóeszközök átlagos éves költségéhez viszonyított arányával egyenlő együttható.
A FinEkAnalysis programban az Üzleti tevékenység elemzés blokkjában tőkemegtérülésként számítják ki.
Megmutatja, hogy mekkora a megtérülése az egyes befektetett eszközökbe fektetett rubeleknek, mi az eredménye ennek a befektetésnek.
Az együttható kiszámításának általános képlete:
Számítási képlet a régi mérlegadatok alapján:
| K f = | p.010 |
| 0,5*(120 n sor + 120 k sor) |
ahol a 010. sor az eredménykimutatás sora (2. sz. formanyomtatvány), a 120. sor n és a 120. sor a mérleg (1. sz. formanyomtatvány) sora a beszámolási időszak elején és végén.
Számítási képlet az új mérleg alapján:
A tőketermelékenység az állóeszközök működési szintjét és hatását tükröző mutató. A mutató értéke az iparág jellemzőitől, az infláció mértékétől és az állóeszközök átértékelésétől függ.
Hasznos volt az oldal?
„A jó szervezés rossz felszereléssel jobb eredményeket hoz, mint a rossz szervezettségű kiváló felszerelés” – mondta F.W. Taylor amerikai mérnök és a munka tudományos szervezetének alapítója. És igaza volt: a tárgyi eszközök felhasználásának hatékonysága fontosabb, mint mennyisége és márkája. A hazai elemzési gyakorlatban a befektetett eszközök felhasználásának hatékonysága érdekében elsősorban a tőketermelékenységi mutatót alkalmazzák. Hogyan néz ki valójában a tárgyi eszközök megtérülésének képlete? Milyen titkokat rejt ez az elemző indikátor? Hogyan kell helyesen értelmezni?
A tőketermelékenység egy relatív érték (arány), amely megmutatja, hogy hány pénzegységnyi jövedelem esik a termelési tárgyi eszközökbe fektetett pénzegységekre.
Tőketermelékenység = Termékköltség / Befektetett eszközök átlagos költsége
Ez a látszólag egyszerű mutató nem univerzális a számításának eltérő megközelítései miatt. Tekintsük a képlet összetevőinek kitöltésének főbb lehetőségeit.
A termék költsége a vállalkozás termékeinek egy bizonyos időszakra vonatkozó költsége. De itt a következő lehetőségeket használhatja:
Befektetett eszközök átlagos költsége egy számított mutató, amely figyelembe veszi az eszközök rendelkezésre állását az elemzett időszak elején és végén.
OF közepes = (OF kezdet + OF vége) / 2
A PF környezetek értéke azonban attól függ, hogy mekkora költséggel veszik számításba az állóeszközöket. Itt a következő lehetőségek állnak rendelkezésre:
A hazai vállalkozások a befektetett eszközök piaci értékét nem tüntetik fel a beszámolójukban, és nem veszik figyelembe az inflációt. De minél korábban vásárolták (építik) az objektumokat, annál olcsóbbak. Ennek eredményeként minél magasabb lesz a tőketermelékenység. És nem szabad örülni egy ilyen „sikernek”.
A külföldi gyakorlatban nem használják a „tőketermelékenység” kifejezést. De létezik egy tárgyi eszköz forgási mutató (Fixed Assets Turnover Ratio), amely a befektetett eszközök megtérülését jellemzi. A tárgyi eszköz forgalmi mutató számítási képlete a következő:
FATR= Nettó árbevétel / Befektetett eszközök nettó (értékcsökkenéssel csökkentett) bekerülési értéke
Megmutatja, hogy a vizsgált időszakban a termékértékesítésből származó bevételek közvetett adók nélkül hányszor térülnek meg a tárgyi eszközbe történő pénzügyi befektetésekből.
A tőketermelékenységi mutató attól függ, hogy mely tárgyakat veszik figyelembe a számítás során: az összes állóeszközt vagy csak a termelési eszközöket. Célszerűbb csak a termelési termékeket figyelembe venni, mivel közvetlenül részt vesznek olyan termékek létrehozásában, amelyekért fizetniük kell.
A termelési eszközöket azonban lehetetlen azonosítani a vállalat mérlegében, ezért a pénzügyi elemzők általánosított számadatokat használnak, ami negatívan befolyásolja a „kísérlet tisztaságát”.
Erre a mutatóra nincsenek szabványok. A tőketermelékenység megítélése mindig erősen szubjektív lesz. Az analitikai értéke önmagában nagyon feltételes, nemcsak azért, mert ezt az együtthatót különböző módon számítják ki, hanem azért is, mert függ a vizsgált időszak időtartamától. A tőketermelékenység egy negyedévre vagy fél évre (egyéb feltételek változatlansága esetén) mindig kisebb lesz, mint az adott év tőketermelékenysége.
Ne feledje: Minél hosszabb az elemzett időszak, annál magasabb a tőketermelékenységi mutató.
Ennek oka az a tény, hogy a termelési költséget egy intervallumon keresztül veszik figyelembe (minél hosszabb az intervallum, annál több terméket gyártanak/értékesítenek), és a tárgyi eszközök költsége a pillanatnyi értékek átlaga. konkrét dátum.
A tőketermelékenység értékeléséhez a következőkre van szükség:
Az állóeszközök tőketermelékenységének növeléséhez intézkedések egész sorára van szükség.
Az első szempont a cég termékeivel kapcsolatos:
A második szempont az állóeszközök használatához kapcsolódik:
A tőketermelékenység növelése nem öncél. Egy elemző számára sokkal fontosabb annak meghatározása, hogy milyen tényezők befolyásolták ezt a mutatót, és optimális politikát dolgozzon ki egy adott vállalat befektetett eszközeinek kezelésére egy adott iparágban.
A befektetett termelési eszközök felhasználásának hatékonyságát jellemző egyik fő általános mutató a tőketermelékenység.
A tőketermelékenység az állóeszközök felhasználási hatékonyságának mutatója, amelyet úgy számítanak ki, hogy az éves kibocsátást osztják azon állóeszközök költségével, amelyekkel ezeket a termékeket előállították; legáltalánosabb formájában a tőketermelékenység az állóeszközök felhasználási szintjét jellemzi ( eszközök).
A tőketermelékenység a kibocsátás (bruttó, piacképes, nettó) és a tárgyi eszközök átlagos éves költségéhez viszonyított aránya. A tőketermelékenységi mutatót a tárgyi eszközök felhasználási szintjének, a termelési mennyiségek tervezett indokoltságának és az új kapacitások növekedésének elemzésekor alkalmazzuk.
ahol a VP kimenet, ezer rubel.
Fsr - az állandó termelési eszközök átlagos éves költsége, ezer rubel.
A tőketermelékenység azt mutatja meg, hogy egy adott időszakban hány terméket állítanak elő értékben az állóeszközök költségének 1 rubelére. Minél jobban használják az állóeszközöket, annál magasabb az eszközök megtérülése.
A vállalat tőketermelékenységének szintjét és dinamikáját a következők befolyásolják:
A termelés mennyisége fizikai értelemben és a termék ára;
A befektetett eszközök összetétele és szerkezete (különös tekintettel a korösszetételre, az állóeszközök aktív részének részesedésére);
A gépek és berendezések termelékenysége, ára és egyéb műszaki és gazdasági mutatói; az állóeszközök elemeinek amortizációs szintje;
A tárgyi eszközök fel nem használt elemeinek aránya; a gépek és berendezések terhelési foka; a vállalkozás termelési területének és termelési kapacitásának kihasználási együtthatói.
A tőkeintenzitás a tőke termelékenységével fordított mutató; jellemzi a tárgyi eszközök előállítási költségét 1 rubelenként. Termékek.
A termékek tőkeintenzitását a hosszú távú tervek kidolgozásakor, a hatékony műszaki fejlesztési lehetőségek megválasztásakor, a meglévő termelés gazdaságosságának vizsgálatakor a tárgyi eszközigény meghatározására használják.
Az állóeszközök termelésben való részvételétől függően a tőkeintenzitást közvetlen, közvetett és teljes értékűre osztják.
Egyenes- figyelembe veszi egy adott vállalkozás tárgyi eszközeinek költségét.
Közvetett- csak azon tárgyi eszközök értékét tartalmazza, amelyek más vállalkozásoknál működnek, és közvetve részt vesznek a vállalkozás számára alkatrésztermékek létrehozásában.
Teljes- a közvetlen és közvetett tőkeintenzitás összértéke.
termelési gazdasági erőforrás anyag
Azt is kiemelik növekményes tőkeintenzitás mutatója. Kiszámítása a tárgyi eszközök növekedésének és a termelés növekedésének aránya egy bizonyos időszak (hónap, negyedév, év) során. A növekményes tőkeintenzitást általában annak megállapítására használják, hogy milyen okok befolyásolták a tőkeintenzitás szintjét a vizsgált évben.
A tőkeintenzitási mutatók segítségével nyomon követhető a tárgyi eszközök felhasználási szintjének dinamikája, azonosítható a termelékenység és a tőke-munka arány összefüggései, értékelhető az intenzív bővített újratermelés formáinak eredményessége.
A tőke-munka arány egy olyan mutató, amely az anyagtermelés területén működő vállalkozások dolgozóinak alapvető termelési eszközökkel való felszereltségét jellemzi. A tőke-munka arány a vállalkozás állóeszköz-költségének az átlagos éves foglalkoztatotti létszámhoz viszonyított aránya.
ahol H az alkalmazottak átlagos száma.
Összefüggés van a tőketermelékenység és a munkatermelékenység, valamint a tőke-munka arány között:
ahol Фo a tőke termelékenysége, dörzsölje;
VP - termelési mennyiség, ezer rubel;
Fsr - az állóeszközök átlagos éves költsége, ezer rubel;
N - átlagos alkalmazotti létszám, fő.
PT - munkatermelékenység, ezer rubel;
Fv - tőke-munka arány, ezer rubel.
A tőketermelékenység növeléséhez szükséges, hogy a munkatermelékenység növekedési üteme meghaladja a tőke-munka arány növekedési ütemét.
A fenti mutatókkal együtt a befektetett termelési eszközök felhasználásának gazdasági hatékonyságának elemzésekor a befektetett termelési eszközök jövedelmezőségét számítjuk ki:
ahol P a nyereség éves összege, ezer rubel;
Fsr - az állóeszközök átlagos éves költsége, ezer rubel.
A befektetett termelési eszközök jövedelmezőségi mutatója függ a befektetett eszközök szerkezetétől, méretétől és felhasználásától, a gyártott termékek körétől, a késztermékek és nyersanyagok árától.
Bármilyen termelés az eszközeinek felhasználásával a termelékenyebb és hatékonyabb munkavégzésre törekszik, ami többszörösére növelheti a vállalat profitját.
A tőketermelékenység az egyik fontos mutató, amely segít kiszámítani, hogy egy vállalat megfelelően végzi-e termelési tevékenységét. Más szóval, a tőketermelékenység a vállalat teljesítményének fő kritériuma.
A tőketermelékenység olyan kritérium, amely tükrözheti az állóeszközök felhasználásának hatékonyságát. Ez az arány azt mutatja meg, hogy a nyereség hogyan viszonyul a tárgyi eszközök árnagyságának egy egységéhez.
Ha csak a tőketermelékenységi mutatót használja, a jövőben lehetetlen lesz következtetést levonni a felhasznált pénztőke hatékonyságáról. Ez a kritérium egyértelműen megmutatja, hogy a kapott jövedelem és a termelés által felhasznált eszközök ára hogyan viszonyul egymáshoz.
A fő termelési eszközök hatékonyságának helyes meghatározásához el kell végezni a tőketermelékenység elemzését, amelyet az elmúlt néhány évben kaptunk, és össze kell hasonlítani azokat a jelenlegi értékekkel.
Ennek a mutatónak a kritériuma nem rendelkezik általánosan elfogadott jelentéssel. Ez annak köszönhető, hogy nagymértékben függ az ipari szektortól. Mindez jól látható a tőkeerős vállalatok példáján, ahol a pénzeszközeik zöme nagy, vagyis az alsó határon lesz a mutató. Ha az együttható aktívan növekszik, az azt jelenti, hogy a vállalat csúcshatékonysággal használja berendezéseit.
A tőketermelékenységi mutató megfelelő növeléséhez a vállalat profitjának növelésére van szükség, vagy meg kell szabadulni a felesleges gépektől, amelyek nem termelnek bevételt a vállalat számára. Így csökkentheti a költségeket az együttható tekintetében.
Mint minden más mutató, amely a termelés hatékony működését mutatja, a tőketermelékenység is relatív. Ez tükrözheti a kapott jövedelem függőségét a mögöttes részvénybefektetések értékétől.
A számítások elvégzéséhez meg kell találnia a bevételek arányát a tárgyi eszközök értékesítéséből származó pénzeszközökhöz vagy az aktív alaprészhez viszonyítva.
Az alapok fő előnyeit és árát leggyakrabban rubelben mérik. Ezért a tőke termelékenységét dörzsölés/dörzsölés formájában mérik. A legtöbb esetben az összes számítás után az eredményt megszorozzák 100%-kal, majd az eredményt százalékban mérik.
A szakértők ezt a képletet használják:
Tőketermelékenység = kapott nyereség / befektetett eszközök mennyisége
Ha a vállalkozás pontosabb eredményt kíván, akkor ehhez a nevezőt fel kell cserélni a tárgyi eszközök meghatározott időszakra felvett átlagos árára vonatkozó átlagkritériumra. Ennek kiderítéséhez össze kell adni a kezdeti és a végső számítási időszak összegeit, és az eredményt el kell osztani kettővel.
Egyes szakértők azon a véleményen vannak, hogy a számításokat a legelső tőkeköltség figyelembevételével kell elvégezni. De sok esetben a végső árat alkalmazzák, mert ez megjelenik a könyvelői jelentésben.
A termelési forgalomra jellemző a tőketermelékenységi mutató. Sajnos azonban nem tud teljes körű tájékoztatást adni arról, hogy mennyi eszközt és forrást használnak fel.
Vannak más mutatók is:
Kiszámításuk úgy is történik, hogy a teljes nyereségköltséget elosztják a kötelezettségek vagy különféle eszközök összegével.
Ez a mutató az állóeszközök összegét tükrözi, amelyet az előállított áruk rubelére számítanak ki. Minél alacsonyabb ez az együttható, annál hatékonyabb a termelés. Szintén a tőkeintenzitás egy bizonyos időn belüli csökkenése pozitív hatással van a vállalat fejlődésére.
Ha a számítások során ez a mutató növekszik és a tőketermelékenység csökken, abból az következik, hogy a vállalkozás irracionálisan működik, nincs teljes leterheltsége.
Bármely termelési ágazat minden típusához megvan a saját mutatója. A szakértők azt javasolják, hogy csak hasonló termelés esetén végezzenek elemzést.
A tőkeintenzitás meghatározásához szükséges számítások elvégzéséhez:
Az év kezdeti időszakára felvett átlagos éves pénzeszközök költsége / bevétel.
