Alatt elemző eljárásokértékelésnek kell tekinteni pénzügyi információ a pénzügyi és nem pénzügyi adatok közötti valószínű kapcsolatok elemzésével. Ezen túlmenően az audit során az analitikai eljárások kiterjednek az olyan azonosított eltérések vagy kapcsolatok (kapcsolatok) vizsgálatára is, amelyek összeegyeztethetetlenek más releváns információkkal, vagy lényegesen eltérnek az elvárt értékektől1.
Az analitikai eljárások az egyik fő módja annak, hogy elegendő és megfelelő legyen könyvvizsgálati bizonyíték. Amint azt az ISA 520, Analitikai eljárások előírja, a könyvvizsgáló köteles ezeket a könyvvizsgálati megbízás teljes ideje alatt alkalmazni, a tervezési szakasztól kezdve.
Az elemző eljárások során az ellenőrzött szervezet pénzügyi információit hasonlítják össze:
Ezenkívül a könyvvizsgálónak meg kell vizsgálnia a kapcsolatokat (kapcsolatokat):
Az analitikai eljárások végrehajtásához az egyszerű összehasonlításoktól a különböző módszerek alkalmazására van lehetőség átfogó elemzés kifinomult statisztikai technikák alkalmazásával. Az egyes módszerek kiválasztása és az alkalmazás mértéke a könyvvizsgáló szakmai megítélésének területe.
Amikor analitikus tesztelési eljárásokat dolgoz ki és hajt végre egy könyvvizsgálói megbízás lényegi alapján, vagy a 330. ISA-val összhangban részletes tesztekkel kombinálva, a könyvvizsgálónak:
Az analitikus szubsztantív tesztelési eljárások általában sok olyan tranzakcióra alkalmazhatók, amelyek dinamikája megjósolható. Az analitikai eljárások alkalmazása azon a feltételezésen alapul, hogy a különböző adatok között kapcsolat létezik és továbbra is fennáll, amennyiben ennek ellenkezőjére nincs bizonyíték. Egy elemző eljárás alkalmassága azonban attól függ, hogy a könyvvizsgáló hogyan értékeli annak hatékonyságát a hibás állítások észlelésében. Emlékeztetni kell arra, hogy a különböző analitikai eljárások különböző szintű megbízhatóságot biztosítanak.
Az adatok megbízhatóságának meghatározásakor az érdemi elemzési eljárások kidolgozása céljából a könyvvizsgálónak figyelembe kell vennie:
Annak értékelése során, hogy mennyire megbízhatóak az elvárások a hibás állítások kimutatására, a könyvvizsgálónak meg kell határoznia:
A könyvvizsgáló által a számviteli (pénzügyi) kimutatásokban szereplő összegek és az elvárt összegek közötti, további kutatás nélkül elfogadható eltérések nagysága főszabály szerint attól függ, hogy az eltérést milyen szempont alapján állapítják meg. és megfelel-e a kívánt bizonyossági szintnek, figyelembe véve annak valószínűségét, hogy a hibás állítás önmagában vagy más hibás állításokkal kombinálva lényeges hibás állítást okozhat.
A végső szakaszban könyvvizsgálat az elemző eljárások alkalmazása lehetővé teszi a számviteli (pénzügyi) kimutatások egyes szegmenseinek vagy elemeinek ellenőrzése során levont következtetések megerősítését vagy cáfolatát. Ezenkívül lehetővé teszik a további eljárásokat igénylő problémás területek azonosítását.
Ha az analitikai eljárások olyan ingadozásokat vagy összefüggéseket (kapcsolatokat) tárnak fel, amelyek összeegyeztethetetlenek más releváns információkkal, vagy jelentős mértékben eltérnek a várt értékektől, akkor a könyvvizsgálónak:
További könyvvizsgálati eljárások végrehajtásának szükségessége akkor merül fel, ha a vezetés nem tud magyarázatot adni, vagy ha ezeket a magyarázatokat a vezetés válaszai szempontjából releváns könyvvizsgálati bizonyítékokkal kombinálva nem tartják elegendőnek.
Cél ISA 520, Analitikai eljárások– követelmények megállapítása az elemzés során az elemzési eljárások használatára vonatkozóan.
Analitikai eljárások - jelentős mutatók és trendek elemzése, beleértve az egyéb információknak és előrejelzési értékeknek nem megfelelő kölcsönhatások és kapcsolatok végső tanulmányozását.
Az elemzési eljárások alkalmazásának fő célja a gazdálkodó egység üzleti tevékenységének szokatlan, helytelenül tükrözött tényeinek és eredményeinek meglétének vagy hiányának azonosítása, amelyek azonosítják a potenciális kockázati területeket, és különös figyelmet igényelnek a könyvvizsgálótól.
Az ilyen eljárások alkalmazásának másik célja a részletes eljárások számának csökkentése.
Az analitikai eljárások során különféle módszereket alkalmaznak - az összehasonlítástól a statisztikai módszerekkel végzett komplex elemzésig.
Analitikai eljárásokat alkalmaznak:
Audit tervezésekor;
érdemi eljárásokként;
Amikor a pénzügyi kimutatások átfogó felülvizsgálatát végzik az ellenőrzés utolsó szakaszában.
Ezek az eljárások alkalmazhatók konszolidált pénzügyi kimutatásokra, komponens kimutatásokra és a pénzügyi információk egyes elemeire.
Az analitikai eljárások magukban foglalják a gazdálkodó egység pénzügyi információinak összehasonlítását:
A korábbi időszakokra vonatkozó összehasonlítható információkkal (például a tárgyidőszak bevételének összehasonlítása az előző évi, összehasonlítható árakon számított bevételekkel);
Várt eredményekkel (becsült, előrejelzett mutatók vagy a könyvvizsgáló által számított mutatók);
Hasonló iparági információkkal.
Az analitikai eljárások során a következő összefüggéseket is figyelembe kell venni:
A pénzügyi információk különböző elemei között (például a meglévő tárgyi eszközökre elhatárolt értékcsökkenés összege nem haladhatja meg azok eredeti vagy pótlási költségét);
Pénzügyi és nem pénzügyi információk között.
A könyvvizsgálónak az analitikai eljárások eredményeibe vetett bizalma a következő tényezőktől függ:
Az elemzett cikkek lényegessége;
Az azonos célt szolgáló egyéb eljárások köre;
Az analitikai eljárások várható eredményeinek előrejelzésének pontossága;
Az ellenőrzési rendszer kockázatai és az eredendő kockázatértékelések.
A könyvvizsgálónak meg kell vizsgálnia az analitikai eljárások során felfedezett jelentős változásokat vagy összefüggéseket, amelyek nincsenek összhangban más információkkal, vagy amelyek eltérnek a tervezett összegektől.
A vizsgálat a vezetőség felé történő megkeresés, a válaszok megerősítése, valamint a fenti eljárások eredményeként szerzett nem kielégítő információk esetén egyéb ellenőrzési eljárások alkalmazásának szükségességének mérlegelése formájában történik.
pontjában meghatározott ajánlások ezen eljárások végrehajtására Szabályzat a nemzetközi könyvvizsgálati gyakorlatról 1000 „bankközi megerősítési eljárások”, külső könyvvizsgálóknak, belső bankellenőröknek és bankellenőröknek szól. A visszaigazolások eredményeként megszerzett információk felhasználói bankvezetők is lehetnek. A megerősítés a számviteli nyilvántartásokban szereplő információk megerősítésére irányuló kérésre adott válasz, és a független forrásból beszerzett könyvvizsgálati bizonyíték értékes formája. Ebben az esetben a források:
Más bankok abban az országban, amelyben az ellenőrzött bank rezidens;
Egyéb külföldi bankok;
Az auditált bank ügyfelei.
A PMAP 1000 ajánlások elsősorban az ellenőrzött bank más bankokkal való kapcsolatának megerősítésére szolgálnak, de bizonyos esetekben ezek a megközelítések a bank és nem hitelintézeti ügyfelei közötti megerősítési eljárásokra is alkalmazhatók.
Visszaigazolásra lehet szükség:
Mutatók mérleg(folyó-, betét-, hitel- és egyéb számlák egyenlege);
Mérlegen kívüli tételek (garancia, határidős szerződések külföldi valuta, értékes fémek, értékpapír, opciók visszavásárlási kötelezettségei, nettósítási megállapodások, adott és kapott kötelezettségek és zálogjogok);
További információk (kb. nulla egyenleg a levelező számlákon; a visszaigazolás dátuma előtt egy éven belül lezárt levelező számlákról; a kölcsön visszafizetési feltételeiről, kamatok, fel nem használt hitelforrások; letétkezelői szolgáltatások nyújtása vagy átvétele stb.).
Kérelem benyújtásakor a könyvvizsgáló az ellenőrzött félre vonatkozó alábbi tényezőket veszi figyelembe:
A számlaegyenlegek nagyságának jelentősége;
Tevékenységi kör;
Megbízhatósági fok belső irányítás.
Ezután a kérelem szövegét kérés formájában választják ki:
A megkeresésben meghatározott összegek és egyéb adatok megerősítése;
Az egyenlegösszegek és egyéb információk bontásáról.
A bankközi visszaigazolási eljárások lefolytatása során az a gyakorlat, hogy csak abban az esetben kérnek válaszadási ajánlat formájában, ha a levélben közölt adatok hibásak vagy hiányosak; Fontos, hogy az auditor minden kérdésre választ kapjon.
A könyvvizsgálónak azt tanácsoljuk, hogy a megkeresést a bank központi irodájához irányítsa, ne pedig olyan osztályokhoz, amelyekről feltételezhető, hogy rendelkeznek a szükséges információkkal, mivel a könyvvizsgáló feltételezései tévesek lehetnek. A kérést az ellenőrzött (kérő) banknak engedélyeznie kell. A kérelmező levelek a kért információ sürgősségétől függően eltérő időpontokban is elküldhetők. A kérés jobb megértése érdekében a levél a következőket tartalmazza:
A kért tétel, tranzakció, információ jellegének leírása, valamint az összeg és a pénznem megjelölése;
A kötelezettség keletkezésének és visszafizetésének időpontja, a működés feltételei.
Az 520-as Nemzetközi Könyvvizsgálati Standard úgy tekinti, hogy a könyvvizsgáló analitikai eljárásokat alkalmaz olyan érdemi és auditot megelőző eljárásoknak, amelyek segítik a könyvvizsgálót a könyvvizsgálatra vonatkozó végső következtetés levonásában. pénzügyi kimutatásokés az ISA 200 „A független könyvvizsgáló általános céljai és a könyvvizsgálat lefolytatása a nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal összhangban” összefüggésében kell értelmezni.
A könyvvizsgáló céljai:
Az "analitikai eljárások" kifejezés a pénzügyi információk értékelését jelenti a pénzügyi és nem pénzügyi információk közötti lehetséges függőségek meglétének elemzésével. Az analitikai eljárások adott esetben magukban foglalják az olyan azonosított összefüggések figyelembevételét is, amelyek nincsenek összhangban más rendelkezésre álló információkkal, vagy amelyek jelentősen eltérnek a várt értékektől.
Az érdemi elemzési eljárások kidolgozásakor és végrehajtásakor a könyvvizsgáló köteles:
A könyvvizsgálónak a könyvvizsgálat végéhez közeledve ki kell dolgoznia és végre kell hajtania olyan elemző eljárásokat, amelyek segítenek abban, hogy átfogó következtetést vonjon le arról, hogy a pénzügyi kimutatások összhangban vannak-e a gazdálkodó egységről alkotott nézeteivel.
Ha az analitikai eljárások olyan összefüggéseket tárnak fel, amelyek nem konzisztensek más rendelkezésre álló információkkal, vagy jelentős mértékben eltérnek a várt értékektől, a könyvvizsgálónak ezeket az ellentmondásokat az alábbiak szerint kell figyelembe vennie:
A vezetés nyilatkozataihoz kapcsolódó könyvvizsgálati bizonyítékokat úgy lehet beszerezni, hogy ezeket a kijelentéseket a könyvvizsgálónak a gazdálkodó egységről és környezetéről alkotott ismeretei, valamint a könyvvizsgálat során szerzett egyéb könyvvizsgálati bizonyítékok fényében értékeljük.
Más könyvvizsgálati eljárások elvégzésének szükségessége akkor merülhet fel, ha például a vezetés nem tud magyarázatot adni, vagy az erre vonatkozó magyarázat és a könyvvizsgálati bizonyíték nem tekinthető megfelelőnek.
Az 530-as Nemzetközi Könyvvizsgálati Standard alkalmazandó, ha a könyvvizsgáló úgy dönt, hogy könyvvizsgálati mintavételt alkalmaz a könyvvizsgálati eljárások végrehajtása során. A standard foglalkozik a statisztikai és nem statisztikai mintavételi technikák könyvvizsgáló általi használatával az ellenőrzési minta megtervezése és kiválasztása, az ellenőrzések vagy a részletes tesztek elvégzése, valamint a mintavételi eredmények értékelése során, és a 200. ISA általános célkitűzései összefüggésében kell értelmezni. a független könyvvizsgáló és a könyvvizsgálat lefolytatása a nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal összhangban.
Ez az MCA kiegészíti az MCA 500-at, amely a könyvvizsgáló azon felelősségével foglalkozik, hogy olyan könyvvizsgálati eljárásokat tervezzen és hajtson végre, hogy elegendő megfelelő könyvvizsgálati bizonyítékot szerezzen ahhoz, hogy ésszerű következtetéseket vonhasson le, amelyekre a könyvvizsgálói véleményt alapozhatja. Az ISA 500 útmutatást ad a könyvvizsgáló rendelkezésére álló eszközökkel kapcsolatban a tesztelésre szánt elemek kiválasztásához, amelyek közül az egyik az ellenőrzési mintavétel.
A könyvvizsgáló célja az ellenőrzési minták használatával, hogy ésszerű alapot biztosítson a minta sokaságával kapcsolatos következtetések levonásához.
Az MCA alkalmazásában a következő kifejezéseket használjuk.
Ellenőrzési minta – könyvvizsgálati eljárások alkalmazása a könyvvizsgálói sokaságon belüli elemek kevesebb mint 100%-ára, hogy a könyvvizsgáló a teljes sokaságra vonatkozóan következtetéseket vonhasson le úgy, hogy a mintában szereplő összes elem egyenlő valószínűséggel kerüljön kiválasztásra.
Totalitás – az a teljes információhalmaz, amely alapján az ellenőrzési minta kialakul, és amelyre vonatkozóan a könyvvizsgáló következtetéseket kíván levonni.
Szelektív kockázat – annak kockázata, hogy a könyvvizsgáló mintán alapuló következtetései eltérhetnek azoktól a következtetésektől, amelyeket akkor kapnának, ha ugyanazt az eljárást alkalmaznák a teljes sokaságra. A szelektív kockázat kétféle téves következtetéshez vezethet:
Kockázat , nem mintavétel , annak a kockázata, hogy a könyvvizsgáló a mintakockázattal nem összefüggő okból téves következtetésre jut.
Rendellenesség - olyan torzítás vagy eltérés, amely nyilvánvalóan nem reprezentálja a mintában jelenlévő torzulásokat vagy eltéréseket.
Minta elem - a teljességet alkotó egyes elemek.
Statisztikai mintavétel – a mintavétel olyan megközelítése, amely a következő jellemzőkkel rendelkezik: a minta sokaság elemeinek véletlenszerű kiválasztása és a valószínűségszámítás alkalmazása a minta eredményeinek értékelésére, a mintahasználattal járó kockázat mérése. Olyan mintavételi módszert kell figyelembe venni, amely nem felel meg ezeknek a követelményeknek nem statisztikai minta.
Rétegződés – az a folyamat, amikor egy sokaságot alpopulációkra osztanak fel, amelyek mindegyike azonos jellemzőkkel (gyakran értékkel) rendelkező mintaelemek csoportja.
Elfogadható torzítás – a könyvvizsgáló állapította meg pénzbeli érték, amelyről a könyvvizsgáló ésszerű bizonyosságot szerez arra vonatkozóan, hogy az összesített tényleges hibás állítás nem haladja meg az általa megállapított pénzösszeget.
Elfogadható eltérési szint – A könyvvizsgáló által megállapított belső ellenőrzési eljárásoktól való eltérések mértéke, amelyekre vonatkozóan a könyvvizsgáló ésszerű bizonyosságot szerez arról, hogy az összességében előforduló eltérések tényleges szintje nem haladja meg a könyvvizsgáló által megállapított elfogadható eltérési szintet.
Az ellenőrzési minta típusának meghatározásakor a könyvvizsgálónak figyelembe kell vennie az ellenőrzési eljárások céljait és annak a sokaságnak a jellemzőit, amelyből a mintát képezik.
A könyvvizsgálónak meg kell határoznia egy olyan mintanagyságot, amely elegendő ahhoz, hogy a minta kockázatát elfogadható szintre csökkentse. alacsony szint hogy minden mintaelemnek egyenlő valószínűséggel kerüljön kiválasztásra.
A könyvvizsgáló köteles a könyvvizsgálat céljának megfelelő eljárásokat végrehajtani minden egyes kiválasztott tétel esetében. Ha az ellenőrzési eljárás egy adott mintaelemre nem alkalmazható, akkor azt egy helyettesítő elemen kell elvégeznie a könyvvizsgálónak. Ha a könyvvizsgáló nem tudja a meghatározott könyvvizsgálati eljárásokat vagy elfogadható alternatív eljárásokat alkalmazni egy kiválasztott elemre, a könyvvizsgálónak az elemet az előírt ellenőrzési eljárástól való eltérésnek kell tekintenie a kontrollok tesztelése esetén, vagy hibás állításnak a részletes ellenőrzések esetén. tesztek.
A könyvvizsgálónak mérlegelnie kell az észlelt eltérések vagy hibás állítások természetét és okát, és értékelnie kell azok lehetséges hatását a könyvvizsgálati eljárás céljára és a könyvvizsgálat egyéb területeire. A könyvvizsgálónak el kell érnie magas fokozat bizonyosságot további könyvvizsgálati eljárások végrehajtásával, hogy elegendő megfelelő könyvvizsgálati bizonyítékot szerezzenek arra vonatkozóan, hogy az eltérés vagy hibás állítás nem érinti a minta sokaságának fennmaradó részét. A részletes tesztekhez a könyvvizsgálónak előrejelzést kell készítenie a mintapopuláció torzulásairól az azonosított hibás állítások alapján.
A könyvvizsgálónak értékelnie kell:
